A mai nyelvtanóra termése:
Valóban más lenne ő?
Tényleg különcnek tartják az emberek? Ha csak egy-két helyről hallaná, oda se figyelne. De már egyre többen mondják neki. És hát, valljuk be, ő se teljesen vak. Észreveszi a többiek nézéséből, mozdulataiból, beszédéből. Persze, nem hagyta el mindenki, vannak barátai, akik kitartanak mellette. De már egyre kevesebben beszélnek vele, már nem kíváncsiak rá annyira.
Természetesen az is lehet, hogy paranoiás. Lehet, hogy csak ő képzeli be a tüneteket, és senkinek sincs baja vele. Az emberek imádják őt, és mindenki vele akar lenni. Na jó, azért ez biztosan nem igaz.
Mi lehet a baj? Korszakalkotó ötletei vannak, de ezt már mások nem így látják. Ilyenkor azzal szokta vigasztalni magát, hogy a többiek még nem elég "érettek" ahhoz, hogy megértsék. De ez sem igaz, bármennyire is jól hangzik.
Lehet, hogy az a bajuk, hogy másokat, pl. az idősebbeket másolja? Meglehet. De ha így is látszik, nem ez a szándéka. Vannak ötletei, és némelyiket meg is valósítja.
Nem akar tucatszemély lenni. Egyedi akar lenni, hogy ne olvadjon be a környezetébe. Ez nem valami kommunista utópia, hogy mindenki egyenlő, nincsenek különcök. De ugyanakkor már az is átlagos, hogy az emberek egyediek akarnak lenni. Az a jó, ha valaki egyedivé is válik. Mindenhonnan csak az egyediségre való törekvést hallani. Itt is.
De abban biztos, hogy ha valamit elkezdett, azt meg is fogja csinálni, és nem érdekli, hogy holmi "tucatszemélyek" eltérítsék. Aztán majd meglátja, mi lesz belőle.
Most akkor egyedi-e vagy sem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.