Sajnos mostanában leálltam blogírogatással, egyszerűen nem volt témám, vagy nem volt hangulatom írni. De most visszatértem, ennek örömére egy újabb témába kezdek.
Ez pedig nem más, mint a vers. Jó, nem írtam túl sokat, csak egyet-kettőt, de nekem ez a kettő is kedves. Tehát most közzéteszem ország-világ előtt életem első versőt, ezzel a szemmel tessék olvasni. Véleményt nem kötelező írni, ha valaki mindenképp el akarja mondani, akkor ki vele, nem fogok megsértődni.
A vershez még annyit, hogy ahogy a cím is utal rá, a szöveg nagy része a buszon született (ezúton is köszönet a BKV Zrt. 114-es járatának), és este jegyeztem le magát az alkotást.
Nos akkor:
Busz-melódia
Nagyvárosi közeg, ide-oda
Biz nincsen itten csibe-csoda,
Nem lehet itt meglátni az értéket,
Mert folyton eltúlozzák a mértéket.
De ha mégis megpróbálsz kutatni,
Füst-dzsungelben vájkálni,
Találhatsz egy nagy igazságot,
Ám ez nem nélkülöz minden gazságot.
(Budatétény, 2010. október 20., 21:23)
Talán rövid, talán befejezetlen, de a miénk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.