Mostanában nagyon a versek körül forog az agyam, mivel hogy én is írtam egyet-kettőt, és publikáltam is őket. Szóval eszembe jutott pár dolog a témáról, az egésznek a fogalmáról.
Sokáig gondolkoztam azon, hogy valójában mit is nevezhetünk versnek. Pár éve talán azt válaszoltam volna, ahogy a vicc is mondja, hogy a vers olyan rímelő szöveg, ami nem ér ki a lap szélére. De ez nem igaz, hiszen a 20. században például az avantgárdok nem rímelő, már-már összefüggő szöveget írtak vers néven, és az is versnek számít. Hát akkor mi határozza meg, hogy az-e vagy sem? A válasz a líra másik tulajdonságában található meg: érzelmeket fejez ki, nem párbeszédes, nem történetet mond el. Ez szerintem már tényleg igaz, de még azt hozzátenném, hogy az embernek sok energiát kell belefektetnie. Hiszen az nem vers, hogy 2 perc alatt lejegyzek egy-két rímelő, érzelmes sort, amik valahogy kapcsolódnak egymáshoz. Nyilván vannak olyan zsenik, akik kitűnő verseket tudnak írni egy pillanat alatt, de arra születni kell.
Persze nagyon is elképzelhető az, hogy egyszerűen nem lehet a líra fogalmára kompakt, mindenkor igaz meghatározást adni, és csak én próbálok meg jó szokásomhoz híven mindent általánosítani. De hát egyszer mindent meg kell próbálni.
A másik gondolatkör, amin morfondíroztam az, hogy igazából (személyes meg általános szinten) ki kíváncsi egy versre, vagy bármilyen más alkotásra. Vajon van-e jogom egy olyan szöveget írni, ami nem válik egy ember hasznára, nem okul belőle, hanem csak az idejét pazarolja? Hiszen nagyon sok vers, elbeszélés születik nap, mint nap, és ezeknek egy része egyáltalán nem érdekel. Biztosan van olyan, amit szó szerint senki sem olvas el, mert nem jó, de akkor meg teljesen fölöslegesen íródott meg. Erről eszembe jutott egy Petőfi-vers részlete:
„Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad, örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd”
Első olvasásra én is úgy éreztem, teljesen igaza van Petőfinek, csak az írjon verseket, aki jól és értelmesen ír, és valamilyen tapasztalatot is megfogalmaz. De most már az is eszembe jutott, hogy mi, ki határozza meg azt, hogy akkor ez a vers jó-e, értelmes-e vagy sem? Mert ezt valószínűleg senkinek sincs joga megállapítani, maximum a szerzőnek.
Ezért én úgy gondolom: ha valaki kellő ihletet érez a versírásra, és meg tudja, meg akarja írni, akkor minden további nélkül csinálja. Ha nincs hozzá ellenvetése, tegye közzé (pl. egy blogon) alkotását. Akinek tetszik, annak tetszik, akinek nem, hát nem. Lehet, hogy senki se fogja elolvasni, de ha lesz legalább egy ember, akinek hasznára válik, örül neki, akkor már nem hiába foglalatoskodott vele annyit.
Ezért mertem én is publikálni a versemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.