Januártól újra elkezdtem rendszeresen (értsd: hetente 2-szer) úszni. Szerencsére az uszoda itt van a szomszédban, a Hajós Alfréd Uszodában (nem, nem a Margitszigeten, ott még nem tartok), legalábbis annak XXII. kerületi névrokonában. Érdekes hely, mert uszoda lévén a társadalom összes csoportja megfordul ott, elkeveredve, létrehozva így az igazi őslevest. Sajnos nem minden ember kellemes társ, szóval most végigveszem az általam felfedezett "fajokat".

Persze minden uszodában megfordulnak az úszó-vízilabdázó palánták (előre is bocsi az unokatesómtól). Ők azok, akik két órán keresztül folyamatosan úsznak, kerülgetik az embereket, és úgy tűnik, mintha bennük testesült meg volna az örökmozgóság. A többségükkel nincs bajom, elvégre ha nekik ez fekszik, hát hadd csinálják, engem nem zavarnak.

Sokkal rosszabb azonban ezeknek a felnőtt változata. Valószínűleg egy magyar Michael Phelps veszett el bennük, legalábbis ezt gondolják, mert olyan felsőbbrendű, lenéző arccal nézik szegény hobbiúszókat, hogy aztán mi érzünk bűntudatot. Idegbetegen előzgetnek mindenkit, aki csak egy picivel is lassabb náluk, még akkor is, ha szembe tömött sorokban jönnek a többiek. Minden hossz végén a versenyzőknél látott fordulást alkalmazzák, lehetőleg meg is rúgva az embereket. Mivel már nem mai gyerekek, szerencsére elég hamar kifáradnak, szóval kb. 30-45 perc után feladják.

Ők voltak a még viszonylag aktív csoportok, most jönnek a kevésbé mozgékonyabbak. Egyre többen fordulnak meg az uszodákban beleszarós, nagyhangú, helyimenőcsávók. Tegyük fel, hogy éppen békésen úszol a medencében, de amikor a hossz végére érnél pihenni, egyszerűen nem férsz oda. Elfoglalták a kulturálatlan, többségében dagadt testvéreink, akik valamin nagyban poénkodnak. Te fuldokolva továbbmész, mondván amikor visszaérsz, már úgysem lesznek ott, de sajnos csalódnod kell. Gyakorlatilag egész végig ott bandáznak a medence végén, mielőtt kiszállnának azért úsznak két hosszt, hogy mégse legyen gáz, de egyébként ennyi. Nem is tudod, mit keresnek ott, csak fölösleges pénzkidobás az egész. Biztos aztán a suliban eldicsekednek vele, hogy milyen keményen szoktak úszni.

Most következik mindenki kedvence, a lebegő idős bácsik/nénik. Ők az uszodai történetek mindenkori mesehősei. Ezen meséknek valószínűleg tényleg van valóságalapja, mert rengeteg szuperképességgel rendelkeznek. Képesek ellentmondani a fizika törvényeinek, hiszen olyan lassan úsznak, hogy annál a sebességnél lehetetlen a víz felszínén maradni, de nem nekik! Meg tudják változtatni térfogatukat. Ha meg akarsz előzni egy nénit, a távolról simának tűnő akció könnyen kudarcba fullad, mert hirtelen elfogy az addig tágasnak vélt előzési hely. Ebből következik az is, hogy hátul is van szemük, különben hogy vették volna észre, hogy előzni akarsz, és ezt meg kell akadályozni. Nagy taktikázók, ugyanis mindig képesek úgy mozgatni a szálakat, hogy a végén te legyél a neveletlen kiskölyök, aki tiszteletlenül megelőzte szegény idős nénit. MINDIG mellúszással haladnak, mert a többi nem túl fárasztó.

A harmadik nagy ág csak egy csoportból áll, de azok tényleg durvák. Ők az önjelölt szatírok. Oviban és alsóban még jó játék, poén volt az, hogy mennyire természetesen zuhanyoznak úszás után az emberek, és hogy nem ciki a meztelenség. Most már ezt nem tartom viccesnek. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt, hogy bejön, sőt, belejt az öltözőbe egy idős (!) bácsi, minden további nélkül ledobja a törülközőjét, és hosszú-hosszú ideig flangál ott, lehetőleg úgy, hogy minél jobban lássuk legékesebb testrészét, na szóval azt én már nem tudom a bácsi figyelmetlenségének betudni. Nem akarok sértő lenni, de az ilyen ember élvezi amit csinál, hogy sok embernek tudja megmutatni. Az is lehet, hogy csak ezért jött be úszni.

Természetesen nem csak abból áll az úszás, hogy mindenen felidegesítem magam. Nagyon jó, élvezem, csak azért ezek nagyon ki szokták szúrni a szememet.

(Azoknak az embereknek, akiket megsértett, megbántott ez az írás, szíves elnézésüket kérjük)