I sit beside the fire and think
of all that I have seen,
of meadow-flowers and butterflies
In summers that have been;
Of yellow leaves and gossamer
in autumns that there were,
with morning mist and silver sun
and wind upon my hair.
I sit beside the fire and think
of how the world will be
when winter comes without a spring
that I shall ever see.
For still there are so many things
that I have never seen:
in every wood in every spring
there is a different green.
I sit beside the fire and think
of people long ago,
and people who will see a world
that I shall never know.
But all the while I sit and think
of times there were before,
I listen for returning feet
and voices at the door.
Hát igen, Tolkien bácsi nem csak prózaírónak volt jó...
A verset olvasva már-már én is Bilbó helyébe képzeltem magam, ez a jó időnek is köszönhető. Sajnos a tűz kandallói és tábori változatától is nagyon messze vagyok, pedig már nagyon várom a nyarat. Nem baj, addig is itt van nekem ez a vers (és talán majd a A szilmarilok is).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.