A mai nap egy henyélős nap volt. Jó, volt dolgunk rendesen, de egy négyemberes munkára nyolc gyerek jutott, így mindig akadt valaki, aki pihent. Szerencsére ma elhoztam a fényképezőgépemet, de hát volt is mit fotózni.
Meglehetősen kaotikusan kezdtünk. Lecuccoltam volna a termembe, erre kiderült, hogy be volt zárva, és nem tudtam bejutni. A fizika részlegen se volt senki és semmi, mert a délelőtti műszak már elpakolta a megmaradt cuccokat. Végül megtaláltuk tanárainkat, ők pedig azt az instrukciót adták, hogy menjünk az új épületbe, kipakolni a cuccokat. Végre elérkezett a nagy nap, másfél év után ismét beléphetek az új suliba!
Az első reakcióm, mint várni lehetett, ez volt: "Apám, ez egy rohadt jó hely!". Hát igen, most érződött igazán, hogy ez egy zsír új iskola. Tiszta falak, díszes korlát, high-tech cuccok mindenhol. Rögtön kinéztem magamnak a tornaterem tetején lévő udvarosított területet (4. emeleten egy udvar, a belváros közepén: ravasz, ravasz...), mert hogy fákat is ültettek oda. Az egyetlen gond az, hogy az iskola összesen 5 szinten terül el (4 emelet + földszint), így nem lesz egyszerű eljutni az óráinkra, főleg, hogy az elején azt se fogjuk tudni, hogy hol helyezkednek el.
Szóval felmentünk a 4. emeleten lévő fizika-részleghez, ami már tényleg részleg, mert jó sok termet kapott. Van egy fizika nagyelőadó (itt lesz a legtöbb óránk), egy fizika 2-es előadó, két szertár, egy labor, valamint egy műhely. Jó sok hely is kell neki.
A nagyelőadó fantasztikusan néz ki, itt is folytonosan emelkednek a padsorok, ráadásul lehajthatós székek vannak. A mozgatható táblán már nem is lepődünk meg.
És ami a hab a tortán: a fantasztikus kilátás. A terem ablakai pont a Duna-part felé néznek, még az Erzsébet hidat is ideális szögből látni:
Mint már mondtam, a pakolásról nem érdemes túl sok szót ejteni. Összesen kb. másfél órát unatkozással, beszélgetéssel (meg persze újságolvasással) töltöttünk, mert nem volt munka. Elkezdtünk bepakolni a szertárba, sok dobozt csomagoltunk ki. Ja, és ma szereztem egy voltmérőt is! Kidobozolásnál vettük észre, hogy nem mindegyik eszköz áll a nullán, így a selejteseket elvihettük.
Búcsúzóul egy képet mutatnék. Közvetlenül az iskola mellett ugyanis egy ork gyülekezőhelyet véltem felfedezni. Bizony ám, Szarumán betört Budapestre is a Megye után:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.