Az Eurovíziós Dalfesztivál egy érdekes ötlet. Szervezzünk versenyt az európai énekeseknek is, hogy legalább az esélyt adjuk meg a fiatal tehetségeknek, hogy híresek lehessenek! Nos, az elképzelés szerintem nagyon is helyes, mert az európai kultúra egy kicsit magasabb fokon áll, mint az amerikai, mégis utóbbi van tetemes fölényben. A kivitelezés azonban sok kívánnivalót hagy maga után.
De a kritika előtt még egy kis múltidézést tartanék. Ennek a műsornak nagyobb hagyománya van, mint gondolnánk. Az első versenyt 1956-ban tartották, és azóta megszakítás nélkül minden évben megrendezték. A lebonyolításért, illetve az egyes országokban a vetítésért mind-mind a helyi közszolgálati TV-csatornák felelnek, tehát itthon az m1, UK-ban pedig a BBC adja le a versenyt. A győztesek hát, köhmm, nem nagyon lettek sikeresek. Általában eltűntek a süllyesztőben, itt kivételt képez az ABBA, akik pont az 1974-es győzelmükkel lettek világhírűek.
Az idei versenyre mi Wolf Katit küldtük, és habár nem az európai színvonalhoz tartozik, de Rúzsa Magdi mögött még mindig ő az egyik legtehetségesebb induló tőlünk. Nagy reményeket nem tápláltam hozzá, nem volt egy egetverő száma a többiekhez képest. Végül a 22. helyen végzett a 25-ből, ennél azért jobb is lehetett volna.
Az Eurovízióval az egyik legnagyobb gondom az, hogy csak popdalok mennek benne. Az előadók nem mernek előrukkolni egy különlegesebb műfajjal, mert akkor talán kevesebben szavaznának rájuk. Pedig épp ez az, változatos zenét kéne játszani, mert Európa is sokszínű. Nem csak pop létezik.
A szavazás meg egy hatalmas vicc. Elvileg minden európai (és néhány azon kívüli...) ország szavazhat az indulókra, azzal a kikötéssel, hogy a saját országukra nem adhatnak szavazatot. Így azonban főleg a szomszédos országokból kapnak, mert sok határon túli kisebbség él ott.
Az eredmények közlése közben a nővérem minden egyes országnál találgatott, hogy akkor ők most mennyire szeretik a magyarokat, hány pontot kaphatunk tőlük. Akkor még lehurrogtam, hogy ez nem a nemzet-szimpátia, hanem a tehetség alapján megy. Most már nekem kell lehurrognom magamat, mert erről ordít, hogy a diplomácia alapján szavazott mindenki. Hihetetlen, hogy egy ilyen jó ötletből egy borzalmas katyvaszt csináltak. Itt nem a tehetség számít, hanem a politika meg a nemzetek közti haverság.
Még nagyobbat néztem, amikor egyértelmű fölénnyel Azerbajdzsán (!) nyert. Semmi extra nem volt a számukban, átlagos pop a bénábbik fajtából, de sajnos az egész mezőnyre ez volt igaz. (A videó csak bátrabb olvasóinknak ajánlott.)
Azért hogy ne legyen olyan rossz hangulatunk a poszt végére, beszúrok egy jó számot is. Maradunk az Eurovíziónál, a 2007-es magyar induló, Rúzsa Magdi számát hallhatjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.