Szabadság! Gúzsba kötött kezeid eddig nem tudtak tenni semmit. Tétlenül nézted, ahogy a megmenteni kívánt személy kétségbeesve vergődik szokatlan-furcsa kételyei közt. De most eljött a te időd!
Annyian zengtek neked ódákat, annyi ember halt meg a te nevedben. Te néha meghallgattad fohászaikat, néha meg csúful átvágtad őket és csak a saját hasznodra hajtottál. Most azonban végre eljött a te időd itt is, megérdemelten, oly sok idő után. Nem hívott senki, egy ember se zengte dicsőségedet, mégis megjelentél, te, akire senki se gondolt, mert természetesnek hittek.
Nélküled nem élet az élet, de sajnos téged is meg kell zabolázni. Gyarló világunkban semmi sem az, aminek látszik, a jó dolgok nem teljesen jók, a rosszak nem velejéig gonoszak. De a kellő odafigyelés, pontosság mindig jóra vezet, ahogy a te esetedben is. Reménykedve bízunk benne, hogy nem fogsz cserbenhagyni minket, és legközelebb mi se leszünk ilyen ostobák.
Köszönöm ezt az ajándékot!
Értetlenkedő látogatóimnak meg ezennel megüzentetik, hogy e furcsa óda magyarázatát csak azok ismerhetik, akik tisztában vannak az író jelenlegi magánéletével, annak változásaival. Érdeklődni a megadott számon lehet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.