Mindjárt itt a tanév vége, szokásos évvégi témazárók, felelések, lezárások, stb. Ilyenkor mindig nagy a felfordulás, ráadásul nálunk ide is beleszólt (mint mindenbe) a költözés. Érthető tehát, hogy a 8. év végén esedékes második idegen nyelv választása, mint ilyen, teljesen kimaradt a programból. Elvileg májusban kellett volna megtartani, most június első két hetében csinálták meg.
A piaristáknál azért meglehetősen nagy a választék: lehet itt tanulni angolt, németet, franciát, olaszt vagy spanyolt. Nálam értelemszerűen az angol kiesett a versenyből, hiszen ezt az első nyelvként tanulom. Az olasz és a spanyol nyelv felé nem nagyon kacsintgatok, mert egyáltalán nem vonzanak. Maradt a francia és a német. Sokáig gondolkodtam a kettő között, mert mindegyik nyelv mellett szóltak érvek. A német egyre elterjedtebb az egész világon, Közép-Európában gyakorlatilag mindenhol beszélik, ráadásul Ausztria és Németország is nagyon közel van hozzánk. Logikusan gondolkodva ez a nyelv a "gazdaságosabb", ez éri meg jobban.
A francia ezzel szemben inkább Nyugat-Európában használt (statisztikákat ne kérjetek, én csak kikövetkeztetem ezeket), ráadásul egy elég "elegáns" nyelv. Nem mellesleg én ezt a nyelvet tanultam volna szívesebben.
Végül a francia nyelv tanulása mellett döntöttem, így mondhatnám azt, hogy "arra hallgattam, amit a szívem diktált", de ez most nem egy nyálas novella. A fő érv emellett mégiscsak az volt, hogy mivel mára az angol meg a német nyelv (főleg utóbbi) beszélése már annyira elterjedt, hogy egy kevésbé elterjedt nyelv tudása egyes helyeken aranyat érhet. Nem mintha a francia annyira ismeretlen lenne...
Amikor az osztálytársaimmal tudattam ezt a hírt, szinte mindegy szívrohamot kapott, hogy milyen idióta vagyok, nem fogok semmire se menni ezzel a nyelvvel, "a franciák meg amúgy is köcsögök". Egyszóval nem voltak elragadtatva, én meg ezt hirtelen nem értettem.
1. Az olaszt meg a spanyolt választók ne röhögjenek ki engem, mert az olaszt csak Olaszországban beszélik szinte, a spanyolt meg az anyaországon kívül csak Dél-Amerikában, szóval az ismeretlenség ott hatványozottabban igaz. 2. Szerintem az egyik legnagyobb primitívség egy nyelvet azért nem tanulni, mert a beszélőit nem szeretjük. Ez már a globalizáció, emberek, nem lehet itt ilyenekre hivatkozni!
Mindenesetre azért elgondolkodtam ezeken, de az álláspontomat nem változtatom meg (amúgy is már mindenkit beosztottak véglegesen). De azért megkérdezném a kedves olvasókat is: tényleg hülyén döntöttem, hogy franciát fogok tanulni? Esetleg értelmesebb lett volna a német? Vagy ha már a specializált nyelvekről volt szó, miért nem tanulom inkább a spanyol vagy az olasz nyelvet?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mindenbence 2011.06.12. 15:50:30
Szóval, bár én utálom a franciát, mint nyelvet mégis azt mondom, hogy jól döntöttél! :)