A nyári szünet eljövetelével még nincs megállás nálam, újabb "kalandok" várnak rám. A bizonyítványosztás okozta kellemetlenségek után rögtön egy háromnapos biciklitúrára fogok elmenni. Természetesen ez sok felkészüléssel, tervezgetéssel járt, de a legfontosabb eszköz csak tegnapra lett kész: a bringa!
Még a költözés ideje alatt gondoltam egy reggel, hogy elmegyek egy ún. ébresztő biciklizésre. Szóval ébredés (és némi kakaózás után) bringára pattantam, és tekertem a környéken egy kört. Azaz csak tekertem volna. Sajnálatos módon néhány jó éles, az utcán heverő lom pont akkor gondolta úgy, hogy neki jobb helye lesz a hátsó kerekem belső gumiabroncsában. Hátsó defekt a domb lábánál, jajj de jó! Tolhattam fel a biciklimet az emelkedőn, szóval a testedzés nem maradt el, csak nem teljesen így képzeltem.
Aztán a gumicserét csak halogattuk, halogattuk. Minden hétvégén elszántam magam az apámmal, hogy akkor most megcsináljuk, de aztán nem lett belőle semmi. Mint kiderült, nem is tudtuk volna megoldani, mivel semmilyen eszközünk nem volt a belső kiszedéséhez, úgyhogy elvittük egy szerelőhöz... Jó, a történet szakmai része senkit sem érdekel, szóval folytatom inkább a sztorival.
Végre valahára tegnap felkerült a kerék a végső helyére, felfújva (!). Rögtön el is mentem vele a Duna-partra, hogy formába kerüljek, behozzam a lemaradásomat a túráig. Aztán legurultam vele ma reggel is kenyérért. És nem tudom, az egész idő alatt... boldog voltam. Elégedett. Mintha egy régi ismerősömmel találkoztam volna újra. Egészen különös érzés volt, ráadásul pont egy bringa felé!
Utána elgondolkodtam a mostani biciklim történetén. Már több, mint 2 éve használom, még nem volt vele semmi komolyabb gond. És mégis, mennyi helyen voltam már vele: a Vértes, Fonyód környéke a Balatonnál, a Dunakanyar, Budapest belvárosa, és még sorolhatnám a helyszíneket. Ez a bringa az utóbbi két évem szerves résztvevője volt, és én mégsem gondoltam rá ily módon.
Néha egészen megdöbbentő, hogy a tárgyak milyen fontosak az életünkben. Ott van a mindent túlélő cipő; a gagyi, de még el nem szakadt szandál; az iskolatáska. Lehet, hogy beteges dolognak tűnik egy-egy szeretett eszköz elnevezése, a vele való "beszélgetések", de kétségkívül jól esnek nekünk. És szerintem minden embernek van egy ilyen tárgy az életében. Nekem most ez a bringám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.