"Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának!"

Egyik este a műsorújságot böngészve megakadt a szemem a közszolgálati televízió esti filmjén. Bacsó Péter örök érvényű alkotását, "A tanú"-t adták le. Gyorsan lecsaptam hát az alkalomra és megnéztem, mert hiába kultfilm, a tévékben ritkán megy.

Gondolom, nem kell magyaráznom a film előéletét: bár 1969-ben készült, a sztálinista diktatúra kifigurázása miatt csak 10 évvel később mutatták be, és csak kisebb mozikban futhatott. (állítólag akkor is azért engedélyezték, hogy ne vehessen részt a Betiltott filmek fesztiválján...).

A nyitó képsorok már elég biztatóak: Pelikán elvtársunk kutyája pont az "Éljen a mi bölcs vezérünk!" feliraton jelöli ki a területét. A filmnek elég sajátos atmoszférája van. Hemzsegnek benne a hasonlóan szókimondó jelenetek, amik láttán az ember hüledezik, hogy hogyan merték ezt leforgatni. Jellegzetes még az epizódszerű történetvezetés: Pelikán kalandjai nagyon egyértelműen tagolódnak szét, akár külön-külön is lehetne nézni a vidámparkos jeleneteket, a magyar narancsot, és így tovább. Az itt-ott beszúrt magyarázó szövegek pedig  egyfajta diafilmes fílinget adnak az egésznek.

A szöveg szinte összes mondatából szállóige lett. A magyar narancsos megállapítást szerintem az is ismeri, aki még nem hallott a filmről (van ilyen?). A "nemzetközi helyzet fokozódik" és "az élet nem habostorta" mondások szintén közismertek. A "proletárdiktatúra= amikor a prolik diktálnak" azonosságon én is sokat mosolyogtam. A legjobban mégis a nyugati világot bíráló mondatokon nevettem, elég megemlítenem például a cím alatti idézetet.

A szereplőgárdáról is érdemes pár szót ejteni. Őze Lajos, mint Virág elvtárs szerintem zseniálisan játszik, de gyomorbajos figurája amúgy is jól van megírva. Kállai Ferencet láthatóan sokat maszkírozták (dús szemöldök, "parasztos" kinézet), és rendkívül hitelesen alakítja a naiv gátőrt. A források szerint a szereplők nagy része ismeretlen volt akkoriban, én mégis meglepve fedeztem föl Bástya elvtársban a Szomszédok idős tanárbácsiját. 

Az egész filmben az a húsbavágó, hogy ezek valóban megtörténtek, más formában. A koncepciós perek, Pelikán kinevezései mind-mind létező módszerek voltak a kommunizmus idején. Lehetne a filmre mondani, hogy kegyeletsértő, hogy nem szabadna ezzel viccelődni; de ez nem viccelődés, hanem szatíra. Úgy humorizál, hogy közben bírálatot ad. A nézőknek ezt tudniuk kell, de ha ezt már tudják, akkor nagy félreértés nem eshet.

Ajánlatos mindenkinek megtekintésre (ha még nem tették meg)!