Ha már úgyis szeptember eleje van, első komolyabb posztom a tanévkezdésről fog szólni, a kÖltözz ki hét egyfajta lezárásaként.
Mint ismeretes, idén májusban az iskolánk, a Budapesti Piarista Gimnázium 58 év után végre-valahára visszaköltözhetett régi épületébe, ami frissen felújítva áll a Március 15. téren. A nagyvolumenű költözködés a tanév közben zajlott, és a diákok is részt vettek a projektben. (Az én tapasztalataimat lásd itt.) Mindenesetre az áthelyeződés lezajlott, mi már birtokba is vettük az épületet. Happy End. Ám idén még hátravolt egy nagy program: a Veni Sancte. Nem keresztény olvasóim kedvéért elmondom: a piaristáknál a tanévnyitó ünnepélyesebb keretet kap, együtt tartjuk a Veni Sancte szentmisével, öltönyben.
Idén az ünnepélyesség még hangsúlyosabb lett, mivel az idei az első teljes tanév az új épületben, meg kell áldani az új kápolnát, az épületet. Ennek örömére sok híres személy kapott meghívást. Nem, nem a szomszéd iskola igazgatóját vagy a polgármesteri hivatal szóvivőjét hívták meg. A szentmisét Erdő Péter bíboros úr celebrálta, az első sorokban pedig Orbán Viktor, Rogán Antal, Hoffmann Rózsa és még sokan mások foglaltak helyet. Nem a megszokott szerény, piaristás mise, azt meg kell mondani.
Egy nem várt fordulatnak köszönhetően én szintén ott forogtam az események, konkrétan az oltár körül, mivel én is ministráltam (már ha ministrálásnak lehet nevezni azt, hogy kb. fél percig segítettem egyszer). Sok televízió ott volt, kattogtak a fotósok, nagy volt a felhajtás. A mise végén Orbán Viktor beszédet is intézett a hívekhez, Labancz Zsolt tartományfőnök úr szintúgy. Majdnem a konkrét piarista szerzetesközösség jelen volt, mint koncelebráns. Nagyon furcsa volt.
Már utaltam rá, hogy nem egy megszokott piarista mise volt. Ezernyi ember jelent meg, a szülők egy külön teremből nézték az egészet, sok-sok képmutató hivatalnok (nem gondolom, hogy az első sorokban ülő fontos emberek akár 60%-a vallásgyakorló keresztény volt). Eddig mindig az igazgató úr nyitotta meg a tanévet; most azonban eltűnt a sok szerzetes között, még beszédet se mondott.
Most volt szerencsém 10 percen át bámulni Orbán Viktor hátát kampány tanévnyitó beszéde közben. Nem értem, hogy a miniszterelnöknek mi köze van a piarista élethez: nem is ide járt, református, eddig nem nagyon került szóba a neve a suliban. Nem tudom, hogyan tudott beszédet mondani a lelkes diákságnak, akikkel egy közös témája sincs. Feszülten figyeltem rá, hogy mit mond, mégiscsak ő az ország első embere, de a beszéd nem is inkább nekünk, hanem a médiának szólt. Elmondta a rend történetét, hogyan költöztünk ki, hogy mindenkiben ott van a kereszténység szikrája. Mi ezt már eddig is tudtuk.
Nekem úgy tűnt, mintha a Veni Sancte lényege elveszett volna a sok külsőség között. Hirtelen mindenki kedves lett a piaristákkal, valakinek ugyan ez nem jött össze, de nagyon cukormázas volt minden. Pedig régebben nem sokan szerették őket, legalábbis ezt mesélték nekem, és én is ezt tapasztaltam. Néha már azt gondoltam, hogy az eddigi, szerény fényű Veni Sancte jobb lett volna. Nem baj, húszévenként egyszer ilyet is ki lehet bírni.
Ráadásul még a tévében sem szerepeltem. Vagyis hogy igen, tessék engem kibogarászni a következő képen (baloldalt vagyok, ennyit segítek):
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.