Fárasztó, angol humor, idióták - leginkább ezek a szavak jutnak a kedves olvasó eszébe, ha a Gyalog galopp névre hallgató filmművészeti alkotásról van szó. Ezekkel én nagyjából egyet is értek, de kiegészíteném még egy jelzővel: obis. Obis, mert én is előszeretettel mondok pihent szóvicceket szerencsétlen környezetemnek és mert rettentően tetszett a film.
No de nézzük meg közelebbről is a történetet! Gyakorlatilag nincs mit megvizsgálni, mivel cselekménye alig van a filmnek. Jó, ott van Arthur király meg a Szent Grál legendája, de ez csak egy körítés a végeláthatatlan poénáradatnak. Azért szól erről a film, mert ebbe a környezetbe illeszthetőek be legjobban a komikus helyzetek, ez a legmegfelelőbb kapcsolódási pont köztük. De ezt nem kritikának szánom, csak megjegyzem, mert ezzel a szemlélettel érdemes nézni a filmet.
Értelmet szintén nem ajánlatos keresni benne. Úgysem találnánk. De úgy gondolom, a Monty Python-t nem is a szövevényes történetükért meg azoknak a sok értelmezési lehetősége miatt szeretjük, hanem mert olyan szürreálisan képesek látni a világot, hogy az már nevetséges. És pont ez a lényeg. Nevetünk, amin egyébként sohasem mosolyognánk, mert "nem túl vicces". Hát náluk az.
Ennyi lenne a kritika filozófiai része, most pedig következzenek a poénok, érdekességek. Nyilván sokan tudják, hogy aránytalanul kicsi volt a költségvetése a filmnek. Ez egyrészt meglátszik a minőségen is, másrészt kitűnően passzol a társulattól megszokott humorhoz. Máskülönben hogy kerülhettek volna be a legendás "lovaglós" jelenetek, amikor ló nélkül vágtatnak a vásznon a szereplők, a szolgáik pedig kókuszdióval imitálják a patadobogást. Kedvenc jelenetem az, amikor a lovagok meglátják a távolban Camelot várát. Mindegyikük áhítattal kiáltja Camelot nevét, csak az egyikük jegyzi meg, hogy "ez egy makett".
A másik érdekesség a szereplőgárda. Gyakorlatilag az összes fontosabb szerepet a hat tag játssza el. leszámítva a feltehetőleg nem túl nagy számú statisztákat.
Persze a legendás gegeket most fel lehetne sorolni, de mi értelme? Nézzük meg inkább a filmet. Az írónak mindenesetre a vérszomjas nyúl és az Antióchiai Szent Kézigránát, illetve a Halál Hídjának a jelenete tetszett a legjobban. És még sok más is, de ugye most nem ez a lényeg.
Az utolsó három perc sajnos kissé erőltetettre sikerült, látszott, hogy a készítők sem tudták hogy befejezni a filmet. Így elég kurtán-furcsán lett vége az egésznek, ez a legfelejthetőbb része az alkotásnak.
Mindent összevetve a Gyalog galopp egy hihetetlenül könnyed film, de ebben a műfajban elég igényes. Sok gondolkodnivalót nem ad, de ha egy humoros estére vágysz (és bírod az angol humort), akkor mindenképpen érdemes megnézned a filmet. Enyhén depressziós hangulat feloldására is tökéletes (például ha előző nap nézted meg a "Rekviem egy álomért"-t).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.