A minap keresztanyám megjegyezte, hogy én milyen sokoldalú vagyok (tudniillik akkor egy fizikaversenyről jöttem vissza, és pont a blogomról beszélgettünk). Nekem persze jól esett a dicséret, de mielőtt további önfényezésbe torkollana a poszt, témát váltok.
Ilyenkor az ember (pláne egy elmélkedő Obi) önkéntelenül is elgondolkodik azon, hogy "mi is leszek, ha nagy leszek". Nos, nekem nehéz dolgom van: szeretem a fizikát, a blogolást sem vetem meg, no meg a régi kedvenc, a történelem is érdekel. Na most légy okos. Olyan pálya nincs, amiben ötvöződik mind a 3 irányultság, ergo valamiről le kell mondanom. De melyikről?
Szerencsére még van időm ezt eldönteni, fölösleges ezen stresszelnem magam már most. A kulcsgondolatot és egyben a poszt végszavát keresztapám adta meg: attól még, hogy választasz egy pályát, lehet, hogy egy teljesen más jellegű munkát is kell majd végezned (pl. kórházigazgató - szervezés, igazgatás). És ez a lényeg. Nem kell mindent eltervezned, indulj el a szerinted helyes úton, aztán majd az élet Isten kiigazít.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.