Igen, sikerült beülnöm az általam legjobban várt tavaszi filmre. Még friss az élmény, vágjunk is bele!

A történet röviden: John Carter, a 19. századi aranyvadász rejtélyes módon a Marsra kerül. Itt van légkör és élet is, földi anatómiájával pedig hihetetlen erősnek számít. Hamarosan összehaverkodik az egyik törzzsel, megismer egy tudós hercegnőt, majd a marsi belháború közepébe csöppen.

A színészgárda nem túl ismert, de tele van meglepetésekkel. Személy szerint nagyon szeretem, amikor a film közepén/végén jövök rá, hogy az adott színészt miben láttam már korábban. Nos, itt kapunk ilyeneket dögivel. A főszereplő Taylor Kitsch az "X-men kezdetek: Farkas"-ban Gambitet játszotta, Lynn Collins pedig szintén ugyanitt Rozsomák szerelmét alakította. Sőt, Carter unokaöccsét a Kémkölykök kissráca játszotta el (nyilván már egy kicsit idősebben).

A marsi világ fantasztikusan néz ki, pedig sivatagplanétáról van szó. Tele van izgalmas dolgokkal, amik az író és/vagy a látványtervezők munkáját dicsérik. A speciális effektek is jól sikerültek, de azért egy 250 millió dolláros alkotásnál ez elvárás.

A történet kicsit lagymatagon indul, de aztán bepörög és nagyon szórakoztatóvá válik, a vége pedig... húha, nekem váratlan volt az a csavar, de bejött. És sajnos itt van a film egyik nagy hibája is: túl sokat akar elmesélni 130 percben. Ide-oda ugrálunk a helyszínek között, nincs időnk jobban megismerni a részleteket, pedig itt aztán lehetne mit mesélni.

A karakterek. A 2 főszereplő úgy-ahogy jól játszik. Carter alakja hiteles volt nekem mind cilinderes úrként, mind vad űrwestern-harcosként, csak Kitsch túl sokszor vágja a "mindenre elszánt vagyok" arckifejezését. A szerelmi szál is jól alakul, hihető, ám sajnos a végén kicsit elkapkodták a dolgot.

És ott vannak a háttérben mindent irányító, kék szemű kopasz/nem kopasz emberek. Hát ők milyen nagy arcok már! Oké, itt ők a főgonoszok, de engem lenyűgöztek, már-már szimpatikusakká váltak számomra. Kicsit az Űrodüsszeia mindenható idegeneire emlékeztetnek. Aztán van egy jelenet, ahol arról beszélnek, hogy előbb-utóbb mindegyik bolygót felemésztik a rajtuk élő népek. Ez a mondat eléggé elgondolkodtató véleményem szerint, globális felmelegedéstől függetlenül. 

A 3D szerintem nem kell ebbe a filmbe. Oké, a fináléban nekem is a torkomban dobogott a szívem, de amúgy nem csak dirr-durrokat kapunk a filmben, ahhoz pedig nem szükségeltetik 3D.

A zene a film nézése során nem nagyon tűnt fel nekem; nem túl bombasztikus, én nem találtam benne fülbemászó dallamokat. Kár, mert jobbra számítottam. Főleg a trailer muzsikája alapján, ami szerintem fantasztikus (hiába, Peter Gabriel):

Végső konklúzió: Azt mondom, érdemes megnézni a filmet, jó kikapcsolódás, van mondanivalója, a világa pedig nagyon könnyen beszippanthat. Álmosan ne kezdj neki, mert a történet zsúfoltsága miatt nem fogsz érteni semmit. Mély bölcsességeket se várj tőle, ez mégiscsak egy Disney gyerek(?)film.

Ja igen, még annyit: az Avatarnál ezerszer jobb. A látványviláguk ugyanolyan szintű, csak a John Carternek még sztorija is van. Hogy aztán az Avatar iszonyat nagyot kaszált, a John Carter pedig megbukott, már más kérdés.