Mostanában jött ki az Avengers a mozikba, már most bombasiker, a kritikusok "a legjobb popcornmozi"-ként aposztrofálják. Bátorkodom majd én is megnézni valamikor. Igen ám, de képregényhőseinknek előzményfilmek is készültek korábban, én most az egyiket néztem meg, mégpedig az "Amerika kapitány: Az első bosszúálló"-t.

Ez a film - meglepő módon - Amerika kapitányról alias Steve Rogersről szól. Rogers igen vézna alkata miatt nem harcolhat a II. világháborúban, pedig neki ez minden vágya. Végül kipróbálnak rajta egy szuperkatona-szérumot, hihetetlen erős lesz, harcolni kezd, stb, stb.

Oké, a történet borzasztóan egyszerű és tele van akciófilm-klisékkel. Gyakorlatilag a trailerből is ki lehet találni a konkrét cselekményt. Nyilván egy képregényfilmtől nem kell egetrengető fordulatokra várni... de én azért jobbra számítottam. A bevezető képsorok például nagyon biztatóak voltak, és az utolsó 10 perc is tetszett nekem. Csak a köztes rész nem jött össze (ami mellesleg a film lényege, na mindegy).

A film elvileg a II. világháborúban játszódik, de ez egy "kicsit" át lett írva, kezdve a Hydrától a szérumon át egészen a németek szupertechnológiájáig. De ez nálam nem is volt baj, sőt, nagyon bejött ez az alternatív univerzum (amúgy nem vagyok és szerintem nem is leszek képregényrajongó).

Mivel Amerika kapitány a főhős, a filmből árad az amerikanizmus. Ezt egyrészt megértem, mégis amerikai filmről/képregényről van szó. Másrészt szerintem igazán túlléphettek volna az "USA a legjobb arc a világon" gondolaton, már rég bebizonyosodott, hogy ez nem igaz.

Sajnos az alkotás verbális része nem nagyon sikerült jóra. A párbeszédek néhol igen irreálisak, és a magyar szinkron erre csak rátesz egy lapáttal: a német akcentus nagyon röhejesen hangzott. (Kedvencem a "Kudarcot fallunk!" mondat.) Ugyanakkor jó poénok is voltak a filmben.

A főszereplő nem hagyott bennem mély nyomot, a mellékszereplők annál inkább. Hugo Weaving hátborzongatóvá tette a Vörös Koponya figuráját, a segítőtársát alakító Toby Jonesnak pedig nagyon pszichopata feje van (ez már a Doctor Who-ban is feltűnt). Tommy Lee Jonest meg Stanley Tuccit pedig nem is tudom, mennyi pénzzel lehetett belerángatni a szerepeikbe.

A filmzenét nagyon sajnáltam, tökéletesen jellegtelen volt, mintha egy amerikai indulót hallgattam volna végtelenített szalagon. De ha már itt tartunk, a "végefőcím" azért nagyon lazán néz ki:

Szóval: Csalódtam a filmben, azt hittem, jobb lesz. Semmiről sem maradsz le, ha nem nézed meg, klisétenger az egész, Amerika-imádattal és akcentusos Hugo Weavinggel. Képregény- és Avengers-fanoknak hiába javasolnám a megnézését - úgyis ezerszer látták már.

Remélem, hogy azért az Avengers nem lesz ilyen.