Végre kijött az általam várt utolsó tavaszi film is, sőt, most elég hamar meg is tudtam nézni. De mielőtt kivesézném a 3. részt, vessünk egy pillantást a trilógia első 2 epizódjára is!
Szóval: kisgyerekkorom óta imádom a Men in Black-filmeket. Legelőször a 2. részt láttam, és azt vagy ezerszer néztem újra; sajnos csak 10 év után jöttem rá, hogy színvonalban fényévekkel elmarad az 1. résztől. (Ahogy arra is csak most, hogy a női főszereplőt nem Halle Berry, hanem Rosario Dawson alakította. Tudom, vak vagyok.) Szóval egy kissrácnak nagyon bejöhet ez a világ, bár az űrlények egy kicsit ijesztőnek hatottak annyi idősen.
Meg kell, hogy mondjam, én a 3. résztől nagyon tartottam. Először is olyan történetet írtak a filmhez, amiben Tommy Lee Jones alig szerepel; lehet, hogy az idős színész sejtett valamit és ezért vállalt csak kis szerepet. Aztán ez a cikk végleg elbizonytalanított.
De szerencsére kellemesen csalódtam.
Már a nyitó jelenetek is nagyon lekötöttek. Aztán ott volt az... egyik sötét zsaru temetése, ahol K és O ügynök is beszédet mondott, vagy a szokásos "híres emberekről kiderül, hogy űrlények" utalások is: ezeknél néhol alig bírtam figyelni, annyira röhögtem.
Szóval a poénok még mindig a helyükön vannak. A sztoriért aggódtam ugye a legjobban, de egész jól ráncba lett szedve. Na jó, igazából mégsem: volt 1-2 logikátlanság az időutazásokban, továbbá a film végi csavar egyszerűen egy nagy rakás hülyeség. Semmi, ismétlem, semmi nem utalt arra a fordulatra, pedig a jelentőségéhez mérten egy egész történetszál(acska) illett volna hozzá.
De legnagyobb problémám K ügynökkel volt. Nem, nem Josh Brolinnal, ő nagyon jól tudta helyettesíteni Tommy Lee Jonest, utólag végiggondolva tényleg hasonlít is rá. A gond itt a jellemének a leírásával volt: mindenki azt hangsúlyozta, hogy szegény K milyen mogorva, milyen megkeseredett, mennyire nincs humorérzéke, stb. Az első részekben K nem volt mogorva, csak pókerarca volt; ha jól emlékszem, még poénkodott is. Erre a változásra pedig szerintem sem az öregedés, sem a film által sugallt ok nem ad magyarázatot.
A végjáték izgalmas volt: a 3D itt kivételesen tényleg jól működik (amúgy nem), de ezek a látványos, "az egész háttér CGI" elemek nem a Men in Black világába illenek. Pitbull zenéje nekem sem tetszett (valószínűleg az ősi rapgyűlöletem miatt), az egyetlen jó rész benne a néhány másodperces gitárpöngetés.
A konklúzió: Ha Men in Black-rajongó vagy, bátran megnézheted a filmet, nem fogsz benne csalódni (maximum pozitívan, mint én). Szerintem egy esti/délutáni vígjátéknak is ideális, de az első 2 rész ismerete nélkül sajnos nem sok mindent fogsz érteni belőle. Ugyanakkor ha nem érdekel ez az űrlényes téma, nem fogsz sokról lemaradni: nem ez a film lesz az Oscar-gála sztárja (az Arany Pálmát meg már kiosztották).
U.i: Ezúttal kimaradt a történetismertetés, ezért is linkelem most be a Hollywood Hírügynökség témába vágó videóját. Van benne pár érdekes gondolat a szériáról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.