Múlt hét szombatján befejeződött az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi előválogatója, A Dal. A győztes ByeAlex lett, aki a "Kedvesem" című dalával fog indulni a svédországi versenyen.
És... ez a tömör, két mondatban is összefoglalható hír olyan vitákat generált az internet világában, hogy én csak lestem. Ahhoz képest, hogy elvileg mindenki azt mondja, hogy az Eurovízió béna, unalmas, megrendezett, tele van idejétmúlt popdalokkal; elég sokan foglaltak állást a dal indítása mellett, avagy ellen. És mivel az internet világának egyik sarkában Obi-wan Bali blogja is helyet foglal, kötelességemnek érzem, hogy a saját véleményem kifejtésével fárasszam le a mélyen tisztelt nagyérdeműt. De mindenekelőtt egy fontos spoiler: nekem tetszett ByeAlex produkciója.
Hogy miért is? Erre elsőre nehéz válaszolni.
Legfőképp azért, mert ez volt az egyik legegyedibb szám. Egyszerűen csapnivaló volt A Dal mezőnye: kezdve Gyurcsík Tibor világító zakójától, Rácz Gergő ó-ó-ó-zásán át, egészen Pál Dénes és Agárdi Szilvia könnyfakasztó giccsparádéjáig. Ezekkel ellentétben a Kedvesem üde színfolt volt: bejön egy fura fazon és elkezd énekelni egy olyan szöveget, ami nem csak a sablonmondatok egymásra pakolásából áll. Jó, a dallam nem volt túlcifrázva, de a szám hangulatát pont ez adta meg.
Sokan kritizálták az előadó énekhangját, és ez végülis igaz, a másik három döntős tényleg jobb hangú volt nála. De nem tudom, én inkább hallgatom ezt az ugyan kicsit hamiskás, de aranyos dalt, mint egy unalomig ismert, tipikus popszámot Radics Gigi gyönyörű énekhangjával. De azért ByeAlex sem fahangú, hallgassátok csak meg a Csókolom című szerzeményét (oké, értem, a mai hangmérnökök már csodákra képesek...).
Aztán még sokan mondják, hogy jó, jó ez a szám, csak nem egy Eurovíziós Dalfesztiválra való. Meg hogy nemigen lehetne angolra fordítani a szöveget, magyarul előadni meg milyen tré lenne. Nos, szerintem nem lenne olyan tré. Inkább legyen ez, mint hogy lefordítsák angolra, elvesztve ezzel az eredeti jelentés egy részét. (ld. például Wolf Kati 2011-es dalát: Szerelem, miért múlsz? = What about my love?)
A dal stílusa meg szerintem abszolút vállalható. Nem az a sablonos, tucat popsláger. Ilyenkor szokott az a mondat következni, hogy "lám, az éneklő orosz mámik is 3. helyezést értek el, pedig az minden volt, csak éneklés nem". De igazából nem is a siker számít elsősorban. Itt van például a tavalyi montenegrói induló meg az Euro Neuro. Nem tudom, hányadik lett végül (valószínűleg sokadik), de én már az említésére is elkezdek mosolyogni.
Persze azért nem ByeAlex és a Kedvesem "a" tökéletes választás, de a jelenlegi mezőnyből ő volt a legjobb (bár azért kíváncsi vagyok, mi lett volna, ha a Background jut tovább). Mindenesetre én szurkolni fogok neki májusban, A másik 2 dalát pedig tessék meghallgatni a YouTube-on, főleg a Csókolomot.
Valószínűleg ezekből már látszik, hogy én nem nézem le (annyira) az Eurovíziót. Kifejezetten szórakoztató, minden hibája ellenére. De erről majd talán egy másik posztban...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.