Az utóbbi időben új osztályprogram kezdett szerveződni az ofő vezetésével, nevezetesen a filmklub. Túl sok alkalom még nem volt (értsd: 2), és egyelőre csak egy témakörben mozogtak a filmjeink, ez pedig a drog(prevenció) volt. Ennek keretében néztük meg legutóbb a Rekviem egy álomért című sokkoló, elgondolkodtató, zseniális remekművet.
Ezek a jelzők a filmmel kapcsolatban már-már átlagosnak számítanak, úgyhogy meg is indoklom a miértet. Kezdjük az elejéről! (Spoiler-veszély)
A történetről nem akarok sokat elárulni, mert bár a sztori nagyjából kiszámítható, a bekövetkezésük egyszerűen a székéhez szegezi a nézőt. Adott 4 szereplő: egy 60 éves anya, annak heroinos fia, és az ő barátja illetve barátnője, akik szintén hódolnak eme kétes élvezetnek. A szereplők életét párhuzamosan követjük nyomon egészen a szörnyű bukásukig, ami a kábítószer-használat miatt következik be (igen, még az idős néninél is).
A film alapvetően három részre tagolódik: nyár, ősz és tél. Már az is elég beszédes tény, hogy a tavaszt (ébredés, felemelkedés), mint ilyet, kihagyták. A cselekmény a nyárral kezdődik, és ilyenkor még mindenki boldog, minden megfelelően működik. Az őszre történő váltás sem egy új nap kezdetével megy végbe, hanem egy fontos cselekmény közepén, amivel leszállóágba kerülnek a szereplők. Tehát ősszel már mutatkoznak a romlás jelei, télre pedig abszolút szétesik minden elképzelés, a remény is eltűnik... egyszóval teljes a pusztulás.
A történet végére a karakterek más-más tekintetben lesznek sérültek, mit sérültek, gyakorlatilag halottak: az egyikük erkölcsileg, a másikuk lelkileg, a harmadik testi szinten, a negyedik pedig teljesen elveszíti a kapcsolatát a külvilággal. Fontos megjegyezni, hogy biológiailag egyikük sem hal meg - de normális életet már egyikük sem élhet.
A végső pusztulás is szemléletesen lett megoldva. Már eleve az egész film stílusára jellemző a sok vágás: a belövést, mint cselekvést is egy ugyanolyan képekből álló, kb. 10 másodperces montázs jelképezi. Az utolsó percekben pedig ez csak felerősödik, gyakorlatilag másodpercenként jönnek a vágások, és négy helyszín történéseit így egy pontba sűríti a kamera. Ezzel egyrészt a feszültséget növelik, másrészt így egyszerre kapjuk az arcunkba a sok borzalmat és ezáltal még sokkolóbb lesz a hatás.
Érdekes módon a drogon kívül más értelmezés nem jutott az eszembe. Ezen a témán belül azonban rengeteg jelképes dolgot lehet felfedezni, ami egy pluszt tesz hozzá a film megértéséhez.
Végül pedig pár szót a zenéről. Bizonyára a film alaptémáját mindenki ismeri, a legkülönbözőbb számokban is előfordul ennek a remixelése (az igényességükről inkább nem nyilatkozom...). Most azonban teljesen más szemmel füllel kezdtem hallgatni a muzsikát, mert immár a mondanivalóját is igazán át tudtam érezni. Ennek örömére belinkelem ide, és tessék úgy hallgatni, hogy ez egy tragikus témára lett írva.
Mindent összevetve a film néha talán indokolatlanul is sokkoló, néha pedig túlságosan közönségesre lett megcsinálva (hadd ne említsem meg a meztelen jelenetek számát). És mégis, ezek ellenére is nagyon sokra tartom ezt a filmet, mert bár a fő problémájával remélem nekem sohasem lesz gondom, de mégis elgondolkodtatott a drogról meg az élvezeti cikkekről. Alapvetően egyszer nézhetős film, de nem azért, mert átlagos dologról szól - hanem mert lelkileg is fel kell készülni a megtekintésére, azután pedig hihetetlen depis állapotban kényszerít morfondírozni a témán. És azért ez nem kellemes.
Talán ez a legjobb drogos film, amit valaha csinálni lehetett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.