Három nappal ezelőtt mutatták be a mozikban a Nyomorultak című filmet. Személy szerint én nem olvastam a könyvet se, de az előismereteim, no meg a fenti poszter végképp eltántorítottak attól, hogy megnézzem a filmet.
Először is: a téma eléggé... sablonos. Mármint az általános emberi erényekről/gyarlóságokról szól, a magas hatalmi pozíciót betöltő emberek gonoszak, a szegény vagy bűnbánatot tartó társaik pedig jók. És én tudom, hogy a romantika korában rengeteg hasonló témájú, igen színvonalas regény született (igen, A kőszívű ember fiai nekem tetszett), de egy hatodik filmfeldolgozásnál nekem már egy kicsit avíttnak tűnik. És akkor az ember mondhatná, hogy: igen, de lehet, hogy a rendező egy teljesen más aspektusból szemlélné az egészet, egy ismeretlen értelmezés tárulna fel a szemünk előtt. Nos igen, meglehet, de ki is a rendező: Tom Hooper, aki legutóbb A király beszédét rendezte. Hát abban minden volt, csak újszerű megközelítés nem.
Mindezeket jól illusztrálja a film posztere is. Elszánt, távolba meredő és szerelmes pillantások, a főszereplők alatt pedig a forrongó tömeg - kitűnő egy romantikus eposzhoz. Legfelülre pedig azért felvésték a történet kulcsszavait is, ha valakinek nem lenne egyértelmű: harc, álom, remény, szerelem. Köszönöm szépen, ennyi elég is volt, sikerült még jobban elkedvteleníteni engem.
Ám a fentiek ellenére még mindig ott motoszkál bennem, hogy mégiscsak meg kéne nézni, elvégre Victor Hugo regénye alapján készült, el lehetne olvasni az eredetit is; a 19. századi Franciaországról szól, sok híres színész szerepel benne... végülis jó film is lehet belőle. Mi? Hogy musical, és sokat énekelnek benne? Azt már nem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.