Ritka alkalom, hogy verset publikálok az oldalon (konkrétan ez a második), de azért megpróbálok életet lehelni a meglehetősen halódó blogba.
Ettől a verstől se várjátok azt, hogy meg fogja reformálni a költészetet, de én azért büszke vagyok rá. Magáról a keletkezéséről csak annyit, hogy egy Műveszetek Palotája-beli koncert hatására született, ahol több prominens (?) személyiség is megfordult. Ott volt a szlovák, a lengyel és a cseh miniszterelnök, továbbá a mi Schmitt Pálunk; mindez a Visegrádi Négyek hazai ittléte alkalmából.
(És igen, tisztában vagyok vele, hogy Négyek, és nem Négyes a helyes írásmód)
Visegrádi Négyes
avagy: impressziók egy hangversenyről
Megtelt már a karzat, a kakasülő és társai,
és beteljesültek már a rendezők álmai,
Hisz teljes immár a zenekar létszáma
És jönnek a hírességek zsákszámra
Három szomszéd ország képviselői jöttek el
(Fejlett cseh, "büszke" szlovák s a baráti lengyelek),
S most már megérkezett Schmitt Pál is, a híres-neves
Ez a szép kvartett lenne a Visegrádi Négyes.
Mikor már lecsendesedtek a kedélyek,
Előtűntek a lényegi részek:
Zenekar, karmester és zongoraművésze
És felcsendült az este négy zeneszerzője.
Először megszólalt a cseh Smetana
Műve az menyasszonyról, kit eladtak.
Játékos, s mégis komoly volt hangjegye;
Mindez a szimfonikusok érdeme.
Ekkor begurították a zongorát
És természetesen a művészét is:
Chopin jött egy nem-közismert darabbal,
Ám ez felcsendült a megszokott hanggal.
S jött Rajter úr, a szlovákiai magyar,
Furcsán szólalt meg ekkor a zenekar,
Furcsa hangok zengtek varázslatosan:
Némelyeknek ez tetszett a legjobban.
Veress Sándor és Japán Szimfónia:
Ez a hol csendes, hol hangos darabja.
Ezzel zárta repertoárját a vén
Karmester; és ez így volt szép.
Némelyeknek megváltozott egy fogalom,
S a Visegrádi Négyes egy jutalom
Az aznap szerepelt zeneszerzőknek,
Ily módon adózván a tiszteletüknek.
Smetana, Chopin, Rajter és Veress.
Ez a névsor igazán veretes.
Ők legyenek hát a Visegrádi Négyes,
Aki ezt megkérdőjelezi, az rémes.
Mert a politika nagyjai
Nem érdemlik ezt a címet.
Kapják hát meg az erre
Érdemesebb művészek!
Hisz a politika kényes,
Míg a muzsika: fenséges.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.